Adomány
Kedves "Maci-múzeum" !

Menedék-státuszt, letelepedési engedélyt kérek öreg mackóm számára, "Aki" végig kísérte immár hosszúra nyúló életem.
Jelenleg 73 éves az öreg Mackó Úr! (Kisgyerek korom legkedvesebb meséskönyve után neveztem így. Sebők Zsigmond Mackó Úr utazásai. Amit valaha együtt hallgattam vele, később együtt olvastuk...) 10 hónapos koromban, első névnapomra 1937. május 28-ra kaptam. Azóta mindenhova elkísért. Csepelen született úgy 1936-37-ben. 1944 április 3-án Csepel első nagy bombázása után Kiskunlacházára jött velem fél évre, azután 1959 októberében Szekszárdra, onnan 1962-ben Bogyiszlóra. 1991-től 2000-ig Győrben majd 3 évig újból Szekszárdon, onnan 2005-ben Kecskemétre és most talán végső útjára Rákóczifalvára. Így valóban a mesekönyv szerint nagy utazása volt.
Tudom kicsit megkopott, nem tud már morogni, de ha beszélni tudna életem és hazám viharos történetét végig élte, mindig hűségesek voltunk egymáshoz!
Megöregedtünk, de ha én is elmegyek a végső útra, szemétre kerülne, ott a múzeumban talán lesz egy zug vagy sarok, ahol meghúzódhat.
Ruháját 1942-ben kaptam, az én hátulgombolós öltönyöm maradék anyagából, akkor még egyforma ruhában is jártunk! A tévé köpködős macija is ilyen kisautóval játszott, elküldöm ezt is vele. Ezt 1940-ben kaptam a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A szánkó 1944 "szegény" pincében töltött karácsonyom "ajándéka" volt. Hadd legyenek továbbra is együtt.
A múzeumban talán társakra, barátokra akad és titkos éjszakákon beszélgetnek régi időkről, volt barátokról.
Isten veled kis macim! Légy ezután is jó! Nem felejtelek el soha.

Köszönöm ha befogadják:
Horváth Emil Tibor
nyug. ref. lelkipásztor